"Nálunk mindenki jóban van a másikkal..."

...vagy mégsem?

Kegyetlen csíny, előítéletes beszólás, kirekesztés, sőt, még gyűlöletbűcselekmény is előfordulhat bárhol, bármelyik iskolában - vidéki, városi, állami, magán-, egyházi, kis és nagy iskolákban is. Néha ezek teljes meglepetésként érkeznek; más esetekben viszont hetekig, hónapig, évekig elhúzódó feszültség után robbannak ki.

Adja magát a kérdés:

Milyen a légkör a Te iskoládban?

A hétköznapi előítéletesség sokféle módon testet ölthet: csúfolódás, gyalázkodás, szexuális zaklatás, megszégyenítés - etnikai hovatartozás, nem, testalkat, fogyatékosság vagy feltételezett illetve valós szexuális irányultság, nemi identitás miatt. Az előítéletességet kifejezheti az öltözködés is - bizonyos színekkel, stílusokkal, márkákkal, feliratokkal - vagy gyűlölködő csoportokhoz társítható zene és szimbólumok. Az előítéletesség online is terjed, Tumblr-en, Twitteren. Lehet nyílt, mint amikor valaki horogkeresztet rajzol egy zsidó diák szekrényére. Lehet alattomos, amikor csak egy rosszindulatú pletykát suttognak el telefonon, személyesen, vagy küldözgetik Messengeren. Egyes esetekben szándékos a bántás; más esetekben az elkövető nincs teljesen tudatában, hogy - a provokativitáson kívül - milyen jelentés rejtőzik bizonyos szavak, jelképek mögött, amiket kiabálnak, tweetelnek, festenek vagy telefonba pötyögnek. Sok esetben a probléma nem igazán a szándékkal van - ki tudja megmondani, hogy valaki mit miért tesz? - , hanem sokkal inkább a hatással. Ezek a cselekedetek és üzenetek szándéktól függetlenül félelmet szülnek, illetve megsebzik az egyént, és az egész iskolai közösséget.

Hogyan lehet ezzel megküzdeni? A tantestületet alkotó felnőttek szerepe messze túlmutat a tananyag átadásán. Példát mutatnak - szavaikkal, hangsúlyaikkal, azzal, hogy hogyan viselkednek a másikkal, ha nézetkülönbség vagy feszültség van köztük. Azzal is tanítanak, amit nem mondanak ki. Például ha reakció nélkül hagynak egy rasszista megjegyzést, azzal burkoltan elfogadják, legitimálják a hasonló megnyilvánulásokat.

A befogadó és elfogadó iskolai klíma nem garantálja száz százalékosan, hogy nem fognak előítéletes incidensek megtörténni. De olyan környezetet teremt, amiben efféle események nem találnak támogató közegre, hanem gyorsan, és közösségileg elítélik ezeket.

Előfordul, hogy egy iskolában a tanárok úgy gondolják, náluk nem fordulhat elő rasszista vagy homofób incidens, az intézményi légkör mentes mindenféle kirekesztéstől, csoportok közti feszültségtől, ám a felmérések azt mutatják, sok diák válik társaik áldozatává.

Az alábbiakban két eszközt mutatunk be, ami segíthet felmérni, iskolánk valóban olyan barátságos és biztonságos hely-e, mint gondoljuk.

1. Kérdőív az egész iskolának

Az alábbi rövid kérdőív segíthet felfedni az esetleges különbözőségeket abban, ahogy tanárok és a diákok érzékelik, hogy mennyire befogadó környezetet biztosít az iskola. A kérdések megválaszolása része lehet akár egy nagyobb felmérésnek, ami tartalmaz interjúkat vagy fókuszcsoportos vizsgálatot is. Igény esetén adaptálni lehet a szülőkre is.

Kérjük, jelezd, mennyire értesz egyet az alábbi állításokkal! (1-5) 1 - egyáltalán nem ért egyet; 5 - teljes mértékben egyetért

1. Az iskolánkban a diákok jól kijönnek egymással. 1 - 2 - 3 - 4 - 5   

2. A diákok elsősorban olyanokkal érintkeznek, akik leginkább hasonlítanak rájuk. 1 - 2 - 3 - 4 - 5

3. A diákok az iskolámban tudják, hogyan kell jelenteni a zaklatást, vagy a bántalmazást. 1 - 2 - 3 - 4 - 5

4. A diákok nem éreznék magukat kellemetlenül, ha zaklatást vagy bántalmazást kéne jelentenie egy iskolai dolgozónak. 1 - 2 - 3 - 4 - 5

5. Az iskolámban a tanárok aktívan tesznek azért, hogy biztonságos és befogadó környezetet teremtsenek minden diák számára. 1 - 2 - 3 - 4 - 5

6. Minden diák az iskolámban úgy érzi, ide tartozik. 1 - 2 - 3 - 4 - 5

7. Az iskolám teremt olyan alkalmakat, szervez olyan programokat, ahol a diákok jobban megismerhetik egymást. 1 - 2 - 3 - 4 - 5

8. Az iskolámban a vezetők, tanárok, egyéb dolgozók, diákok és szülők meghallgatják egymást. 1 - 2 - 3 - 4 - 5

9. Reggelente várom, hogy bemenjek az iskolába. 1 - 2 - 3 - 4 - 5

Igaz vagy hamis?

Az elmúlt három hónapban…

1. Láttam előítéletes, kirekesztő vagy gyűlölködő firkát vagy graffitit az iskolában.

2. Hallottam diákot gyalázkodó, becsmérlő megnyilatkozásokat tenni.

3. Láttam, hogy egy diák megaláz vagy megszégyenít egy másik diákot.

4. Hallottam tanárt becsmérlő megjegyzést tenni diákok egy csoportjára.

5. Láttam az iskola biztonságával kapcsolatos előírásokat és jelentéseket.

6. Beszélgettem valakivel az iskolai légkörről.

2. Társadalmi határok gyakorlat: Térképre vele!

A tanárok és a diákok is megrajzolják az iskola társadalmi-társasági térképét, ami megmutatatja, van-e megosztottság az iskolában, amik alapján összehasonlíthatók a közösség különböző nézetei.

Eszközök: írószerek, nagy csomagolópapír

Útmutató

Egy hétig figyeljétek meg az iskola folyosóit, közösségi tereit, osztálytermeit, ebédlőjét aszerint, hogy hogyan alkotnak csoportokat a gyerekek.

Először a tanárok próbálják meg felvázolni az iskolában uralkodó társadalmi határokat, klikkeket. Aztán a diákok kapják meg ugyanezt a feladatot. Hasonlítsuk össze a nézőpontokat, és tegyük fel magunknak a következő kérdéseket:

• Miben különböznek a térképek?

• Hogyan lettek megnevezve a különböző csoportok? Hogyan és miért különböznek a megnevezések?

• Mi az, amit a diákok észrevettek, a tanárok pedig nem? Miért fordulhatott ez elő?

• A tanulók külön-külön is máshogy érzékeltek bizonyos dolgokat? Miért?

• Mi az, amit a tanárok észrevettek, a diákok pedig nem? Miért fordulhatott ez elő?

• Mit tudtál meg a címkékről, csoport-megnevezésekről és a különböző perspektívákról?

• Ezek az új információk megkérdőjelezik-e korábbi feltételezéseidet?

• Mit lehetne megváltoztatni az osztályokban, az iskolában, hogy reflektáljunk az információkra?

Forrás: Teaching Tolerance