Segítség, a gyerekemet bullyinggal vádolják

A szülők és gondviselők számára igen nehéz és fájdalmas megtudni, ha a gyerekük valamilyen iskolai zaklatási ügybe keveredett - erre vonatkozóan már korábban összeszedtünk pár jótanácsot. Talán még bonyolultabb a dolog, ha a gyerek nem áldozat, hanem ő az, akit bullyinggal vádolnak. 

Fontos, hogy tudatosítsuk, bizonyos helyzetben, bizonyos állapotban bármelyik gyerek képes ilyen viselkedést tanúsítani. Ettől nem lesz valaki rossz ember. Szülőként abban van kulcsszerepünk, hogy segítsünk a gyermekünknek felismerni saját és mások érzelmeit, ezzel együtt azt a kárt, szomorúságot, szorongást, amit másnak okoz bizonyos tevékenységekkel, és bátorítsuk arra, hogy változtat a viselkedésén. Minden szülőnek, gondviselőnek beszélnie kéne a gyermekével arról, hogy mi az iskolai bullying, zaklatás, bántalmazás, és mit vált ki a másikból.

Szükség van arra, hogy a gyerekünk tudja, hogy beszélhet velünk arról, ha zaklatás történik az iskolában. Néha barátok vagy nagyobb kortárs csoportok vonják be a gyerekeket, fiatalokat a bullying-ba - ez különösen igaz a bántó megjegyzésekre, lejárató képek terjesztésére, internetes zaklatásra.

A szülőknek szóló legfontosabb tippjeink az alábbiak:

• Győződjünk meg róla, hogy a gyerek tudja, mi a zaklató vislekedés, és miért rossz.

• Győződjünk meg róla, hogy a gyerek tudja, hogy beszélhet velünk vagy más, közeli felnőttel ha aggódik valami - pl. az iskolában történő bullying - miatt.

• Segítsünk gyerekünknek felismerni, hogy senkinek nincs joga rákényszeríteni olyasmire, amit nem akar - például mások bántására.

• Fontos, hogy megértsék, hogy a minket ért sérelmek megtorlására sem szabad zaklatással válaszolni. (Próbáljuk meg kinyomozni, hogy benne van-e az iskolai környezetben, légkörben, kultúrában a bullying.)

• Beszéljünk gyermekünkkel a közösségi média felületeken megosztott információkról - értessük meg vele, hogy nem szabad olyan képeket vagy kommenteket posztolni, vagy továbbosztani, ami megbánthat mást, árthat másnak. Mutassuk meg, hogy a legtöbb felületen van olyan opció, amivel jelenteni lehet a zaklatást.

• S ami talán a legfontosabb: biztosítsuk, hogy a mi családunkban se legyen tolerált a tiszteletlen, bántó, kirekesztő kommunikáció, és az agresszív viselkedés - létfontosségú, hogy ebben a tekintetben modellként tudjunk szolgálni a gyerekünknek.

Ha az iskolából azzal hívnak fel, hogy a gyerekünk bullying incidensben vett részt, próbáljunk meg nyugodtak maradni, és igyekezzünk minél több tényt megtudni az incidensről. Kérjük, hogy láthassunk bizonyítékokat, amennyiben vannak (pl. cyberbullying esetében a neten vagy telefonokon). Érdeklődjünk, hogy az iskolának van-e bullying-ellenes protokollja, és ha igen, kövessük nyomon, hogy rendben követik-e azt. Fordítsunk időt arra, hogy meghallgassuk a gyerek verzióját is - de ne veszítsük el a fejünket. Ha az iskola olyan információkat vagy bizonyítékokat oszt meg, amik sokkolóak (hiszen a gyerekek néha nagyon máshogy tudnak viselkedni a szüleik távollétében), szintén próbáljunk meg hideg fejjel gondolkodni, és végigbeszélni a gyerekkel a történteket, próbáljuk meg megérteni, mi mozgatta. Igyekezzünk a vislekedését ne megváltoztathatatlan karakterjegynek tekinteni - tisztázzuk, hogy a visekedését szeretnénk, ha megváltoztatná. Lehetséges, hogy egy bizonyos baráti társaság van rossz hatással a viselkedésére - ebben az esetben arról érdemes vele beszélgetni, hogy mit jelent barátnak lenni, és finoman biztatni arra, hogy pozitívabb kapcsolatokat alakítson ki.

Végezetül: nem mi vagyunk az első, sem az utolsó szülők, akik ilyesmin átesnek. Ne hibáztassuk magunkat túlságosan - koncentráljunk arra, hogy itt az idő a változtatásra.

Forrás: Anti-Bullying Alliance